Az elején szeretném leszögezni, hogy a hobbiló nem azonos a vágóhídról megmentett szerencsétlen jószággal, sem a semmire nem használható tenyésztési selejttel. Ezen túl nem is olcsóbb egy jó hobbiló a többinél azért, mert "csak" hobbiló.
A kedvtelésből tartott lóval szemben nagyon szigorúak a követelmények, legfeljebb mások az értékmérők, vagy másképpen súlyozódnak, mint egy sportlónál.
A megfelelő ló kiválasztásához nem árt, ha tisztában vagyunk néhány alapvető ismerettel a küllemtan területén. Előrebocsájtom, hogy a küllem alapján nem lehet megítélni, hogy egy ló jó ló-e, de a testalakulás bizonyos korlátokat szab az egyéb tulajdonságok érvényre jutásának, azon kívül - és ez igen fontos szempont - esztétikailag meghatározza, hogy a ló szép-e. Ezen kívül bizonyos küllemi alakulásokból következtetni lehet egyéb tulajdonságokra, úgy mint a mozgásra, terhelhetőségre, szívósságra, szervezeti szilárdságra, idegrendszerre, sőt, jellembeli tulajdonságokra is. Ezzel együtt igaz, hogy a különösen szabályos, szép küllem és a különösen nagy teljesítmény ritkán jár együtt, de az is, hogy a nagy teljesítmény feltételez bizonyos küllemi alakulást. Tekintsünk most végig a ló küllemén a szabadidőlovat kereső szemével. Nagyon fontos a választásnál, hogy egyszerűen szimpatikus legyen számunkra a ló. Örömmel nézzünk rá, nyújtson esztétikai élményt, legyen kedvünk odalépni hozzá és megveregetni. Ne felejtsük el, hogy egyfajta társat keresünk, tehát ha nincs meg a szükséges vonzalom, akkor nem lesz az igazi a választás. Az igazán jó lónak egyénisége, kisugárzása van, hatással van az emberre. A ló méretét annyiban kell figyelembe venni, hogy a célnak, amire használni akarjuk, megfeleljen. Ezzel együtt nem árt tudni, hogy a túl nagy ló általában ügyetlenebb, lomhább, mint az átlagos méretű társai. (Ez természetesen nem aranyszabály.) A ló feje legyen fajtájára jellemző (az arabnak csukafej, a lipicainak, nóniusznak félkosfej, az angol félvéreknek egyenes profilú, száraz, nemes fej). A ló szeme legyen nagy, kint ülő, sugározzon értelmet, érdeklődést, nyugalmat. Kerüljük az olyan lovat, amelyiknek mélyen ülő, apró "gonosz" szemei vannak, vagy a riadt tekintetű, szemét állandóan forgató, szeme fehérjét mutogató lovat. Ezek nem kiegyensúlyozott idegrendszerre utalnak. Egyes tapasztalatok szerint az alacsonyan, oldalt tűzött, kissé nagyobb fülű lovak rendszerint jó szándékúak, nyugodtak. jó munkakészségűek, becsületesek. A ló tarkója akkor jó, ha az szemmel láthatóan laza, kb. 3-4 ujjnyi vízszintes felületet mutat a fej és a nyak találkozásánál. A nyak legyen lehetőleg hosszú, és szépen ívelt, a fej irányába elkeskenyedő. A merev tarkójú és/vagy kifordított nyakú lovak általában nehezen lovagolhatóak. A nyak illesztése szintén legyen a fajtára jellemző, lipicainál magas, félvéreknél közepesen magas. Az angol telivérnél elfogadható az alacsonyan illesztett nyak, de ez a gyorsaságot, és nem a jól lovagolhatóságot elősegítő anatómiai alakulás. A mar legyen kifejezett, és hosszan hátba nyúló. A túlságosan magas mar állandóan nyeregtöréses lesz, az elmosódott marra nem tud megfelelő mennyiségű izom tapadni
A kedvtelésből tartott lóval szemben nagyon szigorúak a követelmények, legfeljebb mások az értékmérők, vagy másképpen súlyozódnak, mint egy sportlónál.
A megfelelő ló kiválasztásához nem árt, ha tisztában vagyunk néhány alapvető ismerettel a küllemtan területén.
Előrebocsájtom, hogy a küllem alapján nem lehet megítélni, hogy egy ló jó ló-e, de a testalakulás bizonyos korlátokat szab az egyéb tulajdonságok érvényre jutásának, azon kívül - és ez igen fontos szempont - esztétikailag meghatározza, hogy a ló szép-e.
Ezen kívül bizonyos küllemi alakulásokból következtetni lehet egyéb tulajdonságokra, úgy mint a mozgásra, terhelhetőségre, szívósságra, szervezeti szilárdságra, idegrendszerre, sőt, jellembeli tulajdonságokra is.
Ezzel együtt igaz, hogy a különösen szabályos, szép küllem és a különösen nagy teljesítmény ritkán jár együtt, de az is, hogy a nagy teljesítmény feltételez bizonyos küllemi alakulást.
Tekintsünk most végig a ló küllemén a szabadidőlovat kereső szemével.
Nagyon fontos a választásnál, hogy egyszerűen szimpatikus legyen számunkra a ló. Örömmel nézzünk rá, nyújtson esztétikai élményt, legyen kedvünk odalépni hozzá és megveregetni. Ne felejtsük el, hogy egyfajta társat keresünk, tehát ha nincs meg a szükséges vonzalom, akkor nem lesz az igazi a választás. Az igazán jó lónak egyénisége, kisugárzása van, hatással van az emberre.
A ló méretét annyiban kell figyelembe venni, hogy a célnak, amire használni akarjuk, megfeleljen. Ezzel együtt nem árt tudni, hogy a túl nagy ló általában ügyetlenebb, lomhább, mint az átlagos méretű társai. (Ez természetesen nem aranyszabály.)
A ló feje legyen fajtájára jellemző (az arabnak csukafej, a lipicainak, nóniusznak félkosfej, az angol félvéreknek egyenes profilú, száraz, nemes fej). A ló szeme legyen nagy, kint ülő, sugározzon értelmet, érdeklődést, nyugalmat. Kerüljük az olyan lovat, amelyiknek mélyen ülő, apró "gonosz" szemei vannak, vagy a riadt tekintetű, szemét állandóan forgató, szeme fehérjét mutogató lovat. Ezek nem kiegyensúlyozott idegrendszerre utalnak. Egyes tapasztalatok szerint az alacsonyan, oldalt tűzött, kissé nagyobb fülű lovak rendszerint jó szándékúak, nyugodtak. jó munkakészségűek, becsületesek.
A ló tarkója akkor jó, ha az szemmel láthatóan laza, kb. 3-4 ujjnyi vízszintes felületet mutat a fej és a nyak találkozásánál.
A nyak legyen lehetőleg hosszú, és szépen ívelt, a fej irányába elkeskenyedő. A merev tarkójú és/vagy kifordított nyakú lovak általában nehezen lovagolhatóak. A nyak illesztése szintén legyen a fajtára jellemző, lipicainál magas, félvéreknél közepesen magas. Az angol telivérnél elfogadható az alacsonyan illesztett nyak, de ez a gyorsaságot, és nem a jól lovagolhatóságot elősegítő anatómiai alakulás.
A mar legyen kifejezett, és hosszan hátba nyúló. A túlságosan magas mar állandóan nyeregtöréses lesz, az elmosódott marra nem tud megfelelő mennyiségű izom tapadni